2012/08/30

Gyorsan, bátran, hűséggel – frissítve



Ismét kapható a Gyorsan, bátran, hűséggel című kötet

 

A kiadó szívességéből újra kapható – kedvezményesen – a Gyorsan, bátran, hűséggel – a m. kir. "Balogh Ádám" 15. honvéd kerékpáros zászlóalj története című könyv Sőregi Zoltán és Végső István tollából. 



A könyv több mint 210 oldalon át, közel 80 térképpel, fotóval mutatja be a zászlóalj történetét Hajmáskérről Kiskunhalasra településéig, az ország-gyarapításokon (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék), a frontszolgálaton (Szovjetunióban Lengyel- és Magyarországon vívott harcok) keresztül, a megszűnéséig.


 Ízelítőül egy részlet a kötetből:

 
"A zászlóalj szervezetszerűen továbbra is a – megszálló feladatokat ellátó – 2. lovasdandár részét képezte, de mivel a Kárpát-csoport erői nem bizonyultak elégségesnek, ezért a délvidéki megszálló feladatok felfüggesztésével a zászlóalj parancsot kapott arra, hogy vasúti szállítással induljon a frontra. Az indulás pontos időpontja nem ismeretes, annyi bizonyos, hogy valamikor 1941. június 21. után rakodtak be, és hosszú vonatút után július 3-án érkeztek a Kárpátokba, ahol Volócon rakodtak ki. Itt a Rakovszky György tábornok parancsnoksága alatt álló harccsoport alárendeltségébe léptek. Rakovszky eredetileg a 8. határvadász dandár parancsnoka (szervezetszerű alakulatai: a 2., 3., 10., 11., 25., 26., határvadász zászlóaljak) volt, de a feladatra való tekintettel a Kárpát-csoport parancsnoksága a seregtestet átszervezte. Így 1941. július 1-ével megalakult a Rakovszky-csoport, amelynek fő erői a 10., 25. határvadász , 1., 2. hegyi és a VIII. kerékpáros zászlóaljak voltak. Ez a csoportosítás július 1-jén járőrharcokat követően Tiszovicánál, valamint Korcsinnál elfoglalta a Stryj átjáróit. Másnap a csoport pihenőt kapott, mivel csapatai kimerültek, leharcoltak voltak. Július 3-án a kiskunhalasi kerékpárosokat is a csoport alárendeltségébe helyezték, mivel várható volt, hogy az északon előrehaladó német hadosztályok nagyobb szovjet egységeket nyomhatnak rá a csoportra.
A hajnali kirakodást követően Rakovszky tájékoztatta a fennálló helyzetről Bresztovszky Erik zászlóalj parancsnokot. Majd az alakulat még aznap előrenyomult a Toronyai-hágón keresztül Wyszkow településig. A menetoszlop élén az ún. gyorslépcsőt Sepsy Dezső főhadnagy vezette. A Sepsy vezette részeket a zászlóalj zöme követte Holló Miklós százados parancsnoksága alatt. A különféle kisebb-nagyobb rajtaütések, partizánakciók elkerülése végett Bresztovszky elrendelte a katonai sisakok besározását, rejtés céljából. A kerékpárosok igazán festői tájon kezdhették meg az előnyomulásukat, melyet a katonai jelentés így örökített meg: „Honvédeinket büszke érzés töltötte el. Tudták, hogy nemsokára átlépik az ősi határt, a Kárpátok gerincét. A hegyvidék kitárta természetes pompáját. A vadregényes képek egymást váltották, és gyönyörködtetve feledtették a hosszú és fárasztó utat. Mintha a Kárpátok ünnepi díszbe öltöztek volna, hogy üdvözöljék azokat, akiket a sorskeze védelmükre rendelt. Már itt meggyűlt a bajuk a katonáknak, akiket nem tudtak gépkocsin szállítani a kerékpárokkal. Ami a délvidéki hadműveleteknél igen jól jött, most csak felesleges teher volt. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sáros, hegyi utakon nem csak ezekkel volt probléma.

„A menetütem egyre csökkent a Kruppok, a Botondok és a Hansák erőlködve ugyan, de mégis átküzdötték magukat a csúszós hágón. Kerékpárosaink kerékpárról leszállva gyalog taposták a sarat. A menet erősen megterhelt gépkocsijai sokszor az emberi segítségre szorultak. Ilyenkor a honvéd letette kerékpárját, izmos vállát nekifeszítette a súlyos tehergépkocsinak és segítette felfelé.”] Alkonyodás után lépték át a határt, majd nemsokára megérkeztek első menetcéljuk végállomásához, ahol a következő látvány fogadta őket: „…a Kárpátok lejtőjén egy lankás völgy terült el, melyet a Mizunka patak szelt ketté. Egy hatalmas faház terpeszkedett a patak túlsó partján, pár kisebb rozoga ház szanaszét, ez volt Wyszkow.”

A Rakovszky-csoport előtt a bekerítési szándék elől az ellenség visszavonult. A 8. határvadász-dandárparancsnokság utasítására július 4-én a Szkoléban levő összes alakulatból az 1. hegyi zászlóalj parancsnoka, Újlaky György alezredes parancsnoksága alatt létrehozták az Újlaky-csoportot, Pisky Zoltán alezredes parancsnoksága alatt ugyanakkor a Pisky-csoportot. A zászlóalj nem került a fenti csoportok alárendeltségébe, hanem a VIII. kerékpáros zászlóaljjal együtt közvetlenül Rakovszky tábornok alárendeltségében maradt. A zászlóalj alárendeltségébe kellett volna lépnie egy hadihídoszlopnak is, ez utóbbi azonban nem érkezett be idejében, így Rakovszky parancsot adott a zászlóaljnak, hogy az előrenyomulást anélkül is kezdje meg. Így a zászlóalj 9-10 óra között ellenállás nélkül beérkezett Dolinára. A zászlóaljat Dolinába érkezésekor az ukrán lakosság nagy örömmel köszöntötte.

„Dolina lelkes örömmel fogadta honvédeinket. Bomba és golyózápor helyett virágeső fogadta és kísérte a zászlóaljat az egész menetvonalon.”

Pihenőt szerettek volna tartani a zászlóalj tisztjei, de a parancsnokság keresztül húzta a számításaikat:

„Nagy kényelemmel láttak honvédeink az ízletes ebéd elfogyasztásához. Az ősi katonasors íratlan szabályai szerint azonban mindig ilyenkor jön a meglepetés. Most is éppen ebben a pillanatban futott be a parancs, hogy a zászlóalj törjön előre és vegye birtokba Lomnica átjárót, Podhorky és Wisztowa között.”.

Megnehezítette dolgukat, hogy a Svica folyó hídja robbantva volt, de egy gázlón végül sikerült az akadályon átjutniuk. Dolina birtokba vételével a zászlóalj Fedezte a Rakovszky csoport Svicán való átkelését. Mivel a szovjet csapatok a környéket harc nélkül feladták, a harccsoport vezetése elrendelte, hogy a zászlóalj a Lomnicán történő átkelés biztosítására törjön előre Podhorky és Wisztowa közé.
A kerékpárosok a feladat végrehajtása közben nem várt nehézségekbe ütköztek. A Lomnica kb. 200 méter hosszú hídját a visszavonuló szovjet csapatok felrobbantották. A hídon csak gyalogosok tudtak átvergődni, járművekkel nem volt használható. Sikerült ugyan gázlót találni, de ettől függetlenül nem ment könnyebben az átkelés.

„…az egyik Hansa vontató már lomhán be is merészkedett a vízbe, hogy átkeljen a túlsó partra. A folyó közepén azonban elhagyta az ereje és megállt. Erre egy Botond, hogy kiválóságát igazolja megindult, hogy maga mögött hagyja el a lesüllyedt vontatót. És csakugyan kis erőlködéssel, de átjutott a túlsó partra. Ennek nyomán a kis Kruppok már játszi fürgeséggel átrohantak. A nehezebb gépkocsikat a tisztek és a legénység vízben gázolva segítették át a túlsó partra. (…) A tisztek és a legénység egy része benn állt a mellig érő rohanó vízben, másik része pedig a vontató kötélnél segédkezett.”

Bresztovszky alezredes felderítőket küldött előre Sztanyiszlauba. A felderítés megállapította, hogy a várost kiürítették. Sepsy Dezső főhadnagy parancsnoksága alatt megalakult a zászlóalj gyorslépcsője, amely egy géppuskás szakaszból és Haypál Bertalan hadnagy páncéltörő ágyús századából állt. A gyorslépcső 15 órakor birtokba vette Sztanyiszlaut, ahol tetemes mennyiségű hadizsákmányt ejtettek. Többek között magyar kézre került két I-16-os vadászrepülőgép, 6 db. 52 tonnás (valószínűsíthetően KV-2 típusú), 8 db. közepes és 16-18 könnyű harckocsi(ezek típusai pontosan egyelőre nem határozhatóak meg), továbbá kb. 10 000 liter benzin. A városban találkoztak a 12. kerékpáros zászlóalj felderítő járőrével, akik ugyanekkor érkeztek ide. A gyors és eredményes előretörés miatt Sepsy főhadnagy és Haypál hadnagy a „Kormányzói dicsérő elismerés hadiszalagon a kardokkal” kitüntetésben részesültek."








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése