2012/08/31

A Don-kanyarról egy magyar páncélos katona szemével

Az alábbiakban közölt napló szerzője az 1917. március 19-én született K. Papp József, aki 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatára a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj 35M Ansaldokkal felszerelt kisharckocsi-szakaszához. Itt az alapkiképzést követően feltehetően harckocsivezetőként szolgált. Ezután – szakképzettségét hasznosítva – az alakuló 30. harckocsiezred kötelékébe sorolták.


A Magyar Királyi Honvédség második világháborús működése során sok szempontból meghatározó fontosságúak voltak a 2. hadsereg 1942–1943-ban, a Szovjetunióban vívott harcai. A közbeszédbe csak „Don-kanyar” néven bevonult eseményláncolat nehéz harcok sorozatából állt. Ebben a magyar csapatok főleg a 2. honvéd hadsereg kötelékében vettek részt. Ennek hadrendi alakulata volt az 1. tábori páncélos hadosztály is. Az egység főerejét alkotó 30. harckocsi ezredének felszerelése 108 db T-38G típusú, Škoda gyártmányú könnyű (magyar viszonylatban közepes) és 22 db PZ-IV F1 típusú közepes (magyar viszonylatban nehéz) harckocsiból állt, amellyel a németek látták el a honvédséget. Kellő számú harckocsi hiányában csak két zászlóaljat állítottak fel: mindegyik 2-2 közepes és 1-1 nehéz századdal (a 3. és a 6. századok lettek a nehéz századok). A magyar hadvezetés a hadosztály páncélos állományát kiegészítette még 19 db Nimród páncélvadásszal és önjáró légvédelmi gépágyúval (ezek az 51. páncélvadász-zászlóaljba kerültek), 14 db Csaba páncélgépkocsival (az 1. felderítő zászlóalj számára), valamint 17 db Toldi könnyű harckocsival (ezeket különböző helyekre osztották be). A magyar páncélosok az új technikára való kiképzést a németországi Wünsdorfban lévő páncélos iskolán kapták meg. A hadosztály vasúti kiszállítása 1942. június második felében kezdődött meg, és július elejére értek ki a magyar 2. hadsereg korábban kiszállított könnyű hadosztályai mögé. Részt vettek a szovjet hídfők felszámolását célzó támadásokban, ahol számottevő veszteségeket szenvedett. Ezek közül kiemelhetőek: az 1. urivi ütközet (július 18.), a Korotojak elleni két támadás (1942. augusztus 7-én és 15-én), a második és a harmadik urivi ütközet (1942. augusztus 10-én, valamint szeptember 9-én). A hadosztály később a januári visszavonulás során csaknem teljes járműállományát elvesztette, valamint komoly személyi veszteségeket is szenvedett.

Az alábbiakban Papp K. József frontnaplójából olvahatóak részletek:

1942. július


 "1-én krumplifőzés. Zsoldfizetés.
2-án Vasárnap Istentisztelet, du. fotballmeccs.

3-án de. csukló kiképzés, du. gázálarc kik[épzés], fegyelmező.
4-én de. filmfelvétel, du. parkírozás.
5-én de. távbecslés, du. egészségügyi kiképzés, (5-6) főtt krumpli.
6-án de. menetkészültség, du. tüzéreknél tábortűz.
7-én 2h-kor riadó, 3h-kor menet. 7h-kor Tarnovoje Toszkoloj. 11h-kor menet Korotojak, 12h-kor támadás, orosz házakat támadtunk 18h-ig 3-szor repülőtámadás. 1 órára értük utol a századot égő falun keresztül. 7-én megtett út 80km.
8-án megtett út 20km. Karbantartás, pihenő. 20h-kor indulás. Jesdocsnoje 24 h-kor érkeztünk.
9-én megtett út 48km. Vasárnap ébresztő 2h-kor, indulás 4-kor. Útvonal Kotován keresztül Bordivenka. Érkezés 12h-kor tankolás és fürdés. Karbantartás, mézszajrézás. 8h-kor készenléti hely.

10-én 12h-kor indulás a támadásba. 5h-kor támadunk. A tüzérségünk elkésett, és minket lő. A támadás balul üt ki, mert az ellenségnek nagyerejű tüzérségi tüze volt 2 nehéz kocsinkat kilőnek Topai pcsk. úr meghalt. Repülők bombáznak, egyet lelőnek. Megtett út 25 km. Nagy repülő támadás. 12h-kor lőszerünk elfogy, utána fölvételezés, megint repülő támadás. 20h-ig biztosítás utána bevonulni nagy világítással. Repülő támadás. Roszik kocsiját vontatni kell. 1 órai pihenő. Szabados tizedes megsebesült.
11-én 28 km. A Roszik kocsiját tovább vontatjuk a század után. 14h-ra bevonulunk utána karbantartás, pihenő.
12-én megtett út 25 km. Vontatás üzemképtelen kocsit Ivanovkán keresztül Krasznó Lipjére Ruzsa fölterjesztése Bronzra.
13-án megtett út 41 km, benzintank kiszerelése. Ebéd főtt krumpli. Bevonulni a századhoz 9h-ra.
14-én Jesdónójei erdőszegély. Ébresztő. Riadó 5h-kor menetkészültség. Gyalogság támad és
egy pár nehéz és könnyű harckocsi. Eredmény nincs. Zsoldfizetés. Orosz tiz[edes] megsebesült, Szemán kocsija megégett.
15-én ébresztő 4h-kor, készültség 12h-kor, indulás 13h-kor. Támadás Korotojakot keresztül a falun. 2 nehézpuska találat érte a kocsinkat, túloldalról a tüzérség lőtt bennünket. Sok orosz halott, az utak aknázva voltak. 8h-ra visszavonultunk az erdő szegélyére, ott biztositás. Megtett út 40km. Szemán Mihály tiz., Kis Ferenc őrv[ezető], Tóth Ernő őrv. meghalt.
16-án ébresztő 5 h-kor, kocsik álcázása és várni a további parancsot. 7h-kor bevonulni a századhoz. Egész délután szól az ágyú, ropog a géppuska, a repülők bombáznak. Egész éjjel a repülők bombáznak. A koszt nagyon gyenge. Pártos fhdgy. úr, és Vig Sándor tiz. megégnek.
Vasárnap 17-én Ébresztő 5h-kor. Készenlétben pihenő. 2 kocsi kimegy támadásba, hadnagy úré
és a Rosziké. Szerencsésen visszaérkeztek. Éjjel repülők bombáztak.

18-án ébresztő 5h-kor Riadó készültség. Du. repülőink bombázzák az ellenséget. Éjjel bombáznak bennünket. Hegyi kocsija a szerótól bevonul.
19-én ébresztő 5h-kor. Esik az eső. Riadó készültség van. Levelet és újságot kaptam. Egész éjjel repülők jártak és bombáztak.
20-án István Király van. Ébresztő. Riadóval kezdődik. 5h-kor németek most támadnak, mi pedig
várjuk a bevetésünket, hogy segítsünk nekik az előre haladásban. Vadalmát megfőzve eszünk. Egész nap a repülők járnak. 3h-kor már 10-szer jönnek és bombázzák az ellenséget. Szemánt és Tóth Ernőt eltemetik. Kis Ferencet nem találták meg.
21-én ébresztő 5h-kor, zsoldfizetés, karbantartás. Légicsata, 3 megsemmisül. Egész nap repülők járnak.
22-én ébresztő 5h-kor zsírzás. Kis Ferenc őrv. kórházban van, nem halt meg. Egy doboz krumplit 4 cigarettáért vettem.
23-án vasárnap van. Reggeli feketekávé, vajas kenyér egy szelet, tízóraira főtt krumpli. Két ellenséges gépet lelőnek. Éjjel repülők bombáznak.

24-én ébresztő 6 h-kor. De. elbeszélés a civil életről, du. riadókészültség. A koszt nagyon gyenge, lézengünk az éhségtől.
25-én de. riadókészültség és ? ismétlés és történelem ismétlése. Du. pihenő.
26-án megtett út 36km. 2h-kor riadó, 4 h-kor menet Malinovajára, érkezés 7h-kor. De. kocsi alá óvóhely, du. élelmezés, koszt javítása.
27-én ébresztő 7h-kor. Fegyverzet és kocsi karbantartás. A koszt sokat javult. Juhász és Ötvös fölterjesztés Bronzra.
28-án karbantartás, oltás. Tűzoltás, egy egészségügyi megégett. Ötvös krumplit hoz.
29-én reggeli tea, gyümölcsíz. Esik az eső. Ötvöst előléptetéshez fölterjesztik. Ötvös krumplit szedni van. Parancsba megjött a Kis ezüst érem, hogy megkaptam.
30-án vasárnap de. fürdés és mosás, du napos vagyok. 16h-kor ünnepség az érem átadása, este utána ünnep tiszteletére főtt krumpli. Este szolgálat ügy[eletes] Szécsi őrv.
31-én 1h-ig napos szolgálatban vagyok. 6h-kor ébresztő, de. fürdés, du. pihenő.


1943. január:

"17-én nagyon hideg van. Vasárnap támadásba megyünk, 27 kilométert teszünk meg. Két lövést adunk le, eredmény nincs. Vissza Goncsarovkára. Nagy pánik van, harckocsikat robbantják fel, be vagyunk kerítve, Komenka az oroszoké. 9h-ig menet. Egy faluban pihenőt tartunk. A nép özönlik, kocsik maradnak le, nagyon sok anyag marad le.

18-án benzinünk elfogy. Két kannát ennél találok. Tovább menet. Vételezünk olajat, benzint. Már óriási pánik, egymás után maradnak le a kocsik. 2h-kor támadásba megyünk, 3h-kor kilőnek bennünket. Csóti Lajos a kocsi hátulján ült, páncéltörő eltalálta és meghalt. Kocsinak a kupoláját érte a találat. Nekünk Hál Istennek nem lett semmi bajunk. Nádudvari kocsija és a Virág kocsija aknára futott. A Holdvéber és a Nádudvari megsebesült, Motyó lövegjének a csövébe lőnek, a kocsiban robban, Bovolycsok hadapród meghalt. Én a Siket kocsijába voltam a Kenézzel, Heppel és a Királlyal. Támadás után visszamentünk a főhadnagy úrhoz. Utána Nyikolajevkán keresztül Alekszejevkára. Óriási tömeg. Nagy zendülés. Itt háltunk.

19-én raktárt kirabolják, mindenki azt visz, amit akar. Óriási pánik ismét Kocsiját mindenki otthagyja, a kocsit mi is megpakoltuk, sok cukrot, szalámit, vitamint, gyümölcsöt, konzervet. 11h-ra Bugyennijre érünk, már a század itt gyülekezik. Bovolycsokot itt temettük el. Délután Novij Oszkolba indultunk a szeróba a Motyó kocsijával. 8h-ig menet egy faluba. Pihenő."





  A napló többi része olvasható az Archivneten

2012/08/30

Gyorsan, bátran, hűséggel – frissítve



Ismét kapható a Gyorsan, bátran, hűséggel című kötet

 

A kiadó szívességéből újra kapható – kedvezményesen – a Gyorsan, bátran, hűséggel – a m. kir. "Balogh Ádám" 15. honvéd kerékpáros zászlóalj története című könyv Sőregi Zoltán és Végső István tollából. 



A könyv több mint 210 oldalon át, közel 80 térképpel, fotóval mutatja be a zászlóalj történetét Hajmáskérről Kiskunhalasra településéig, az ország-gyarapításokon (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék), a frontszolgálaton (Szovjetunióban Lengyel- és Magyarországon vívott harcok) keresztül, a megszűnéséig.


 Ízelítőül egy részlet a kötetből:

 
"A zászlóalj szervezetszerűen továbbra is a – megszálló feladatokat ellátó – 2. lovasdandár részét képezte, de mivel a Kárpát-csoport erői nem bizonyultak elégségesnek, ezért a délvidéki megszálló feladatok felfüggesztésével a zászlóalj parancsot kapott arra, hogy vasúti szállítással induljon a frontra. Az indulás pontos időpontja nem ismeretes, annyi bizonyos, hogy valamikor 1941. június 21. után rakodtak be, és hosszú vonatút után július 3-án érkeztek a Kárpátokba, ahol Volócon rakodtak ki. Itt a Rakovszky György tábornok parancsnoksága alatt álló harccsoport alárendeltségébe léptek. Rakovszky eredetileg a 8. határvadász dandár parancsnoka (szervezetszerű alakulatai: a 2., 3., 10., 11., 25., 26., határvadász zászlóaljak) volt, de a feladatra való tekintettel a Kárpát-csoport parancsnoksága a seregtestet átszervezte. Így 1941. július 1-ével megalakult a Rakovszky-csoport, amelynek fő erői a 10., 25. határvadász , 1., 2. hegyi és a VIII. kerékpáros zászlóaljak voltak. Ez a csoportosítás július 1-jén járőrharcokat követően Tiszovicánál, valamint Korcsinnál elfoglalta a Stryj átjáróit. Másnap a csoport pihenőt kapott, mivel csapatai kimerültek, leharcoltak voltak. Július 3-án a kiskunhalasi kerékpárosokat is a csoport alárendeltségébe helyezték, mivel várható volt, hogy az északon előrehaladó német hadosztályok nagyobb szovjet egységeket nyomhatnak rá a csoportra.
A hajnali kirakodást követően Rakovszky tájékoztatta a fennálló helyzetről Bresztovszky Erik zászlóalj parancsnokot. Majd az alakulat még aznap előrenyomult a Toronyai-hágón keresztül Wyszkow településig. A menetoszlop élén az ún. gyorslépcsőt Sepsy Dezső főhadnagy vezette. A Sepsy vezette részeket a zászlóalj zöme követte Holló Miklós százados parancsnoksága alatt. A különféle kisebb-nagyobb rajtaütések, partizánakciók elkerülése végett Bresztovszky elrendelte a katonai sisakok besározását, rejtés céljából. A kerékpárosok igazán festői tájon kezdhették meg az előnyomulásukat, melyet a katonai jelentés így örökített meg: „Honvédeinket büszke érzés töltötte el. Tudták, hogy nemsokára átlépik az ősi határt, a Kárpátok gerincét. A hegyvidék kitárta természetes pompáját. A vadregényes képek egymást váltották, és gyönyörködtetve feledtették a hosszú és fárasztó utat. Mintha a Kárpátok ünnepi díszbe öltöztek volna, hogy üdvözöljék azokat, akiket a sorskeze védelmükre rendelt. Már itt meggyűlt a bajuk a katonáknak, akiket nem tudtak gépkocsin szállítani a kerékpárokkal. Ami a délvidéki hadműveleteknél igen jól jött, most csak felesleges teher volt. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sáros, hegyi utakon nem csak ezekkel volt probléma.

„A menetütem egyre csökkent a Kruppok, a Botondok és a Hansák erőlködve ugyan, de mégis átküzdötték magukat a csúszós hágón. Kerékpárosaink kerékpárról leszállva gyalog taposták a sarat. A menet erősen megterhelt gépkocsijai sokszor az emberi segítségre szorultak. Ilyenkor a honvéd letette kerékpárját, izmos vállát nekifeszítette a súlyos tehergépkocsinak és segítette felfelé.”] Alkonyodás után lépték át a határt, majd nemsokára megérkeztek első menetcéljuk végállomásához, ahol a következő látvány fogadta őket: „…a Kárpátok lejtőjén egy lankás völgy terült el, melyet a Mizunka patak szelt ketté. Egy hatalmas faház terpeszkedett a patak túlsó partján, pár kisebb rozoga ház szanaszét, ez volt Wyszkow.”

A Rakovszky-csoport előtt a bekerítési szándék elől az ellenség visszavonult. A 8. határvadász-dandárparancsnokság utasítására július 4-én a Szkoléban levő összes alakulatból az 1. hegyi zászlóalj parancsnoka, Újlaky György alezredes parancsnoksága alatt létrehozták az Újlaky-csoportot, Pisky Zoltán alezredes parancsnoksága alatt ugyanakkor a Pisky-csoportot. A zászlóalj nem került a fenti csoportok alárendeltségébe, hanem a VIII. kerékpáros zászlóaljjal együtt közvetlenül Rakovszky tábornok alárendeltségében maradt. A zászlóalj alárendeltségébe kellett volna lépnie egy hadihídoszlopnak is, ez utóbbi azonban nem érkezett be idejében, így Rakovszky parancsot adott a zászlóaljnak, hogy az előrenyomulást anélkül is kezdje meg. Így a zászlóalj 9-10 óra között ellenállás nélkül beérkezett Dolinára. A zászlóaljat Dolinába érkezésekor az ukrán lakosság nagy örömmel köszöntötte.

„Dolina lelkes örömmel fogadta honvédeinket. Bomba és golyózápor helyett virágeső fogadta és kísérte a zászlóaljat az egész menetvonalon.”

Pihenőt szerettek volna tartani a zászlóalj tisztjei, de a parancsnokság keresztül húzta a számításaikat:

„Nagy kényelemmel láttak honvédeink az ízletes ebéd elfogyasztásához. Az ősi katonasors íratlan szabályai szerint azonban mindig ilyenkor jön a meglepetés. Most is éppen ebben a pillanatban futott be a parancs, hogy a zászlóalj törjön előre és vegye birtokba Lomnica átjárót, Podhorky és Wisztowa között.”.

Megnehezítette dolgukat, hogy a Svica folyó hídja robbantva volt, de egy gázlón végül sikerült az akadályon átjutniuk. Dolina birtokba vételével a zászlóalj Fedezte a Rakovszky csoport Svicán való átkelését. Mivel a szovjet csapatok a környéket harc nélkül feladták, a harccsoport vezetése elrendelte, hogy a zászlóalj a Lomnicán történő átkelés biztosítására törjön előre Podhorky és Wisztowa közé.
A kerékpárosok a feladat végrehajtása közben nem várt nehézségekbe ütköztek. A Lomnica kb. 200 méter hosszú hídját a visszavonuló szovjet csapatok felrobbantották. A hídon csak gyalogosok tudtak átvergődni, járművekkel nem volt használható. Sikerült ugyan gázlót találni, de ettől függetlenül nem ment könnyebben az átkelés.

„…az egyik Hansa vontató már lomhán be is merészkedett a vízbe, hogy átkeljen a túlsó partra. A folyó közepén azonban elhagyta az ereje és megállt. Erre egy Botond, hogy kiválóságát igazolja megindult, hogy maga mögött hagyja el a lesüllyedt vontatót. És csakugyan kis erőlködéssel, de átjutott a túlsó partra. Ennek nyomán a kis Kruppok már játszi fürgeséggel átrohantak. A nehezebb gépkocsikat a tisztek és a legénység vízben gázolva segítették át a túlsó partra. (…) A tisztek és a legénység egy része benn állt a mellig érő rohanó vízben, másik része pedig a vontató kötélnél segédkezett.”

Bresztovszky alezredes felderítőket küldött előre Sztanyiszlauba. A felderítés megállapította, hogy a várost kiürítették. Sepsy Dezső főhadnagy parancsnoksága alatt megalakult a zászlóalj gyorslépcsője, amely egy géppuskás szakaszból és Haypál Bertalan hadnagy páncéltörő ágyús századából állt. A gyorslépcső 15 órakor birtokba vette Sztanyiszlaut, ahol tetemes mennyiségű hadizsákmányt ejtettek. Többek között magyar kézre került két I-16-os vadászrepülőgép, 6 db. 52 tonnás (valószínűsíthetően KV-2 típusú), 8 db. közepes és 16-18 könnyű harckocsi(ezek típusai pontosan egyelőre nem határozhatóak meg), továbbá kb. 10 000 liter benzin. A városban találkoztak a 12. kerékpáros zászlóalj felderítő járőrével, akik ugyanekkor érkeztek ide. A gyors és eredményes előretörés miatt Sepsy főhadnagy és Haypál hadnagy a „Kormányzói dicsérő elismerés hadiszalagon a kardokkal” kitüntetésben részesültek."