Csendőrfutás

A Csendőrségi Lapokban böngészve akadtam az alábbi cikkre 1929-ből (12. szám, április 20.).

A korabeli versenyről szóló beszámolóban számomra (és azt hiszem, mindenki számára, aki kedveli és műveli a sportot) különösen figyelemre méltó, hogy milyen fizikai teljesítményekre voltak képesek a korabeli csendőrök, katonák. Különösen, ha számításba vesszük, hogy ruházatuk, lábbelijük messze állt a mai kor e célra gyártott sportfelszereléseitől, a frissítést is legfeljebb az útba eső kutak jelenthették számukra. Mégis olyan időeredményeket tudtak hozni, amelyekkel ma sem kellene szégyenkezniük.

Külön örömöre szolgál, hogy a fő kutatási területem, a kerékpáros zászlóaljak katonái is résztvettek a versenyen és becsülettel helytálltak.

Hadsereg sportérem

Arany Toldi Miklós Emlékérem

És most a versenybeszámoló:
 

"Győztünk! 

Április 14-ike emlékezetes dátuma a magyar csendőrségnek. Ezen a napon zajlott le a honvédség a Ludovika Akadémia és a csendőrség 25 kilométeres teljes hadifelszereléssel és 180 darab éles tölténnyel súlyosbított távgyalogló versenye. A lapok előre jelezték, hogy a verseny a csendőrség es az egyik kerékpáros zászlóalj között fog eldőlni. Hát eldőlt, ránk nézve gyönyörű eredménnyel. Harmadszor egymásután fölényesen nyerte meg a csendőrség a csapat-és az egyéni versenyt. Az eredményeket olvasva, szinte hihetetlennek tűnik fel a győztes Gyalog Sándor tatai tanalosztálybeli próbacsendőr ideje: 25 kilométer teljes felszereléssel 2 óra 21 perc alatt, amikor a rekord 20 kilométeren, felszerelés nélkül, hivatásos futó -Kulcsár István által 1 óra 56 perc! Nem kevésbé bámulatos a többi versenyzőink eredménye sem: a kilencedik helyezett csendőr versenyző ideje 2 óra 29 perc, a különbség tehát mindössze 8 perc s a kilenc csendőrségi versenyző közül hét az első tizenkét beérkező között érkezett célba. Most már őszintén megvallhatjuk, hogy nem voltunk ugyan kicsinyhitüek a csendőrségnek a versenyen való szereplését illetően, de ilyen, minden várakozást felülmúló szép eredményre mégsem voltunk elkészülve, mert tisztában voltunk azzal a sok és nagy nehézséggel, amely a csendőrségi szolgálat és kiképzés mellett az intenzív sportolást, főképpen pedig a rendszeres. tréninget igen megnehezíti Versenyzőink érdemeit kétszeresére növeli, hogy ezen kedvezőtlen körülmények és lehetőségek dacára is a legelsők lettek: büszkék legyenek rá! Es büszke lehet minden elöljáró, akinek munkája és fáradozása ilyen derék fiatal csendőröket nevel a testületnek. Ez a verseny és annak eredménye újabb bizonyítékát produkálta annak a régi igazságnak, hogy mindent lehet, csak akarni kell. A csendőrségi sportnak sokat tárgyalt és meg vitatott problémája sem probléma többé, mihelyt olyan lelkes barátai akadnak, akik nem kényszeredett kötelességből, hanem tiszta sportszeretetből, önként vállalkoznak annak ápolására. Az örsökön, a szinte külön sportszámba menő havi. 2-300 órás külszolgálatok mellett talán tényleg nincsenek megadva a tervszerű tréningnek és az ezzel rendszeresen váltakozó pihenésnek azok a feltételei, amelyek egy országos versenyben való részvételhez szükségesek; öreg bajtársaiktól sem kívánta és kívánja senki hogy a fiatalokkal versenyt fussanak, de hogy az iskolák ezen a téren is elsőrangút, sőt várakozáson felülit képesek produkálni, azt a csendőrség legutolsó három év egymásután következő győzelme kétséget kizáró módon beigazolta. Az „Ép testben ép lélek” évezredes igazsága s a sportolás hasznos vagy haszontalan volta felett ma már csak nagyon naiv emberek vitatkoznak. Ami pedig általános igazság és tény, a mi számunkra is annak kell lennie. a csendőr szolgálatának nagy százaléka fizikai teljesítmény, egyáltalában nem mindegy tehát az ő szamara, hogy a szolgálatával járó és el nem kerülhető fáradalmakat a sportember könnyedségével vagy pedIg az elpuhult test keserves verejtékezésével bírja-e s az sem közömbös, hogy ezekből a fáradalmakból tíz vagy harminc esztendő multán kell-e kidőlnie. Ha nem megyünk tehát olyan messzire, hogy a sport nagy nemzeti jelentőségét bizonyitgassuk, hanem csak a csendőr legegyénibb érdekeit, egészségét és hivatásbeli exisztenciáját mérlegeljük, akkor sem juthatunk más eredményre, mint arra, hogy a sportra a csendőrnek is szüksége van. Nem okvetlenül szükséges mindenkinek országos rekordra törekednie: akinek kevesebb az ideje és az alkalma, kevesebbel is beérheti, az is még mindig több és hasznosabb a semminél. Akik a hivatásra hivatkozva mereven elzárkóznak és másokat is elzárnak a sportolás kínálkozó lehetőségeitől, éppen olyan téves utakon járnak, mint azok, akik a sportot túlhajtva, a hivatásukat elhanyagolják. Itt is van egészséges középút, csak egészséges gondolkodás kell hozzá. A polgári társadalom egész tömegei sportolnak a hivatás kára nélkül. Esztergomi, tatai és szekszárdi fiatal bajtársainknak örömmel gratulálunk a nagyszerű eredményhez. Nem szabad azonban rossz néven venniök, ha a győzelem boldog mámorában is eszükbe juttatjuk, hogy csendőröknek is éppen olyan kiválóknak kell ám lenniök, mint amilyen nagyszerű sportembereknek bizonyultak. Az edzett test lényeges, de nem egyedüli feltétele a kiváló csendőrnek, mert azonnal értékét veszti, mihelyt csak önmagában esik mérlegre és nem párosul a szellem és a jellem hasonló tökéletességével. A véletlen úgy hozta, hogy a mai számunkban egy, a napokban befejezett csendőrségi tanfolyam nagyszerű eredményéről is beszámolhatunk. úgy. érezzük, hogy ez a két örvendetes hir valahogy valóban egymás mellé kívánkozik, hogy a magyar csendőr büszke dicséretévé egyesüljenek, hogy az iskola padjaiban és a küzdelem mezején egyforma tanuságot tegyenek arról, ami versenyzőinket fogadva végigzúgott a Vérmezőn:

A csendőrök a legelsők!

Szent László gyaloglóverseny

Április l4-én délelőtt a budai hegyek üdülést kereső kiránduló nagy érdeklődéssel nézték azt a 167 főnyi csapatot, mely mind hosszabban megnyúlva, fegyveresen, 20 kg. terheléssel törtetett előre a Bécsi-uti vámtól Solymáron, Hidegkúton, Hüvősvölgyön át a Vérmező közepén lévő célig.

A csendőrség, a több csapattal képviselt honvédség, a Ludovika Akadémia és a rendőr újonciskola. csapatai között folyt itt a gyaloglóverseny teljes katonai felszereléssel 25 kilométeres távon. A táv utolsó szakában a Hűvösvölgyben, Retek-utcán és Krisztina-körúton találgatták a járókelők, ki az, aki diktálja azt az emberfelettinek látszó iramot.

A kísérő motorkerékpárról időközönként kiáltás hangzott fel: Gyalog csendőr!-A hüvösvölgyi villamos jókedvű közönsége azonnal kész a megállapitással, hogy _Ez bizony jól megválasztotta a nevét. A célnál kihirdetik: első Gyalog Sándor próbacsendőr és a hihetetlennek tetsző idő: 2 óra 21 perc és 24 másodperc,

Pillanatok alatt lefejtik róla a nehéz szerelvényt, alig győzi a sok gratulációt, kézszorítást fogadni s csak arra ocsudik fel, amikor a mozifelvevő előtte áll és forgatják a filmet a "M. T. I. híradó. számára. Máris gyors egymásutánban érkeznek a többiek, egy honvéd, két csendőr s így váltakozva, 10 perc sem telik el, a csendőrség csapata már együtt van. Két évi egymásutáni győzelem után a beavatottak ugyan erősen várták a csendőrség győzelmét, de nem hiányoztak a kételkedők sem, kik más csapatok fényesnek mondható tréningidejét ismerték, ily teljesitményekre azonban senki sem gondolt.

.

Acélnál találgatták, mi a diadal nyitja? Szívós fizikum! Válogatott emberek! Hozzá gondos tréning!

Mindenki a maga felfogása mellett argumentált. Egy jónevű sportolónk eldöntötte a vitát két szóval: Törhetetlen akarat.

Mi is ezt valljuk; a törhetetlen akarat, csak választottak tulajdona, a hosszú, gondos tréningre való kitartás csak eszköz, szívós fizikum pedig már csak következmény. Akik teljes felszereléssel hosszabb menetekben vettünk részt, tudjuk igazán értékelni Gyalog Sándor próbacsendőr és társainak rendkívüli teljesítményét, melyhez szívből gratulálunk nekik.

A részletes versenyeredmények az alábbiak:

Csapatversenyben indult: 16 csapat és 5 egyéni versenyző.

1. A csendőrség csapata 30 ponttal.

2. A 6. kerékpár zászlóalj csapata 58 ponttal

3. Az 1. honvéd gyalogezred a) csapata 132 ponttal.

4. A 6. kerékpár zászlóalj b) csapata 133 ponttal

5. A 4. kerékpar zászlóalj csapata 183 ponttal.

Az egyéni versenyben az abszolut győztes

:

l. Gyalog Sándor próbacsendőr 2 óra 21 p. 21 mp.

2. Mosó honvéd 6. kp.zlj. 2 óra 22 p. 43mp.

3. Kiss Mihály próbacsendőr 2 óra 25 p. 26 mp.

4. Csuka László próbacsendőr 2 óra 26 p. 20 mp.

5. Omán honvéd 6. kp. zlj.

6. Szabó János III. próbacsendőr 2 óra 28 p. 04 mp.

7. Timkó Lajos próbacsendőr 2 óra 28 p. 16 mp.

8.. Tóth honvéd 6. kp. zlj.

9. Németh József próbacsendőr 2 óra 29 p. 07 mp.

A csapatverseny vándordíját 1929-ben ismét a csendőrség védi, megőrzés végett a győzelem kivívásában legnagyobb érdemeket szerzett esztergomi tanosztály kapta. A Honvédség Főparancsnokának tiszteletdíját, egy gyönyörű ezüst cigarettatárcát, Gyalog Sándor próbacsendőr nyerte. A Honvédelmi Miniszter, Honvédség Főparancsnoka és a Magyar Athlétikai Szövetség értékes tiszteletdíját a hat első helyezett kapta. A csapat minden tagja a M. A. Sz. kis ezüst érmével lett ellátva. A díjakat Molnár Dezső nyugállományú altábornagy úr Őnagyméltósága, a MASz. társelnöke, magas katonai és polgári méltóságok, valamint nagy, lelkes közönség jelen."