A korabeli versenyről szóló beszámolóban számomra (és azt hiszem, mindenki számára, aki kedveli és műveli a sportot) különösen figyelemre méltó, hogy milyen fizikai teljesítményekre voltak képesek a korabeli csendőrök, katonák. Különösen, ha számításba vesszük, hogy ruházatuk, lábbelijük messze állt a mai kor e célra gyártott sportfelszereléseitől, a frissítést is legfeljebb az útba eső kutak jelenthették számukra. Mégis olyan időeredményeket tudtak hozni, amelyekkel ma sem kellene szégyenkezniük.
Külön örömöre szolgál, hogy a fő kutatási területem, a kerékpáros zászlóaljak katonái is résztvettek a versenyen és becsülettel helytálltak.
![]() |
Hadsereg sportérem |
![]() |
Arany Toldi Miklós Emlékérem |
És most a versenybeszámoló:
"Győztünk!
Április
14-ike emlékezetes dátuma a magyar csendőrségnek. Ezen a napon zajlott le a
honvédség a Ludovika Akadémia és a csendőrség 25 kilométeres teljes hadifelszereléssel
és 180 darab éles tölténnyel súlyosbított távgyalogló versenye. A lapok előre
jelezték, hogy a verseny a csendőrség es az egyik kerékpáros zászlóalj között
fog eldőlni. Hát eldőlt, ránk nézve gyönyörű eredménnyel. Harmadszor egymásután
fölényesen nyerte meg a csendőrség a csapat-és az egyéni versenyt. Az
eredményeket olvasva, szinte hihetetlennek tűnik fel a győztes Gyalog Sándor
tatai tanalosztálybeli próbacsendőr ideje: 25 kilométer teljes
felszereléssel 2 óra 21 perc alatt, amikor a rekord 20 kilométeren, felszerelés
nélkül, hivatásos futó -Kulcsár István által 1 óra 56 perc! Nem kevésbé
bámulatos a többi versenyzőink eredménye sem: a kilencedik helyezett csendőr
versenyző ideje 2 óra 29 perc, a különbség tehát mindössze 8 perc s a kilenc
csendőrségi versenyző közül hét az első tizenkét beérkező között érkezett
célba. Most már őszintén megvallhatjuk, hogy nem voltunk ugyan kicsinyhitüek a
csendőrségnek a versenyen való szereplését illetően, de ilyen, minden várakozást
felülmúló szép eredményre mégsem voltunk elkészülve, mert tisztában voltunk
azzal a sok és nagy nehézséggel, amely a csendőrségi szolgálat és kiképzés
mellett az intenzív sportolást, főképpen pedig a rendszeres. tréninget igen
megnehezíti Versenyzőink érdemeit kétszeresére növeli, hogy ezen kedvezőtlen
körülmények és lehetőségek dacára is a legelsők lettek: büszkék legyenek rá! Es
büszke lehet minden elöljáró, akinek munkája és fáradozása ilyen derék fiatal csendőröket
nevel a testületnek. Ez a verseny és annak eredménye újabb bizonyítékát
produkálta annak a régi igazságnak, hogy mindent lehet, csak akarni kell. A
csendőrségi sportnak sokat tárgyalt és meg vitatott problémája sem probléma
többé, mihelyt olyan lelkes barátai akadnak, akik nem kényszeredett
kötelességből, hanem tiszta sportszeretetből, önként vállalkoznak annak
ápolására. Az örsökön, a szinte külön sportszámba menő havi. 2-300 órás külszolgálatok
mellett talán tényleg nincsenek megadva a tervszerű tréningnek és az ezzel
rendszeresen váltakozó pihenésnek azok a feltételei, amelyek egy országos versenyben
való részvételhez szükségesek; öreg bajtársaiktól sem kívánta és kívánja senki
hogy a fiatalokkal versenyt fussanak, de hogy az iskolák ezen a téren is
elsőrangút, sőt várakozáson felülit képesek produkálni, azt a csendőrség
legutolsó három év egymásután következő győzelme kétséget kizáró módon
beigazolta. Az „Ép testben ép lélek” évezredes igazsága s a sportolás hasznos
vagy haszontalan volta felett ma már csak nagyon naiv emberek vitatkoznak. Ami
pedig általános igazság és tény, a mi számunkra is annak kell lennie. a csendőr
szolgálatának nagy százaléka fizikai teljesítmény, egyáltalában nem mindegy
tehát az ő szamara, hogy a szolgálatával járó és el nem kerülhető fáradalmakat
a sportember könnyedségével vagy pedIg az elpuhult test keserves verejtékezésével
bírja-e s az sem közömbös, hogy ezekből a fáradalmakból tíz vagy harminc
esztendő multán kell-e kidőlnie. Ha nem megyünk tehát olyan messzire, hogy a
sport nagy nemzeti jelentőségét bizonyitgassuk, hanem csak a csendőr legegyénibb
érdekeit, egészségét és hivatásbeli exisztenciáját mérlegeljük, akkor sem
juthatunk más eredményre, mint arra, hogy a sportra a csendőrnek is szüksége
van. Nem okvetlenül szükséges mindenkinek országos rekordra törekednie: akinek
kevesebb az ideje és az alkalma, kevesebbel is beérheti, az is még mindig több
és hasznosabb a semminél. Akik a hivatásra hivatkozva mereven elzárkóznak és
másokat is elzárnak a sportolás kínálkozó lehetőségeitől, éppen olyan téves
utakon járnak, mint azok, akik a sportot túlhajtva, a hivatásukat elhanyagolják.
Itt is van egészséges középút, csak egészséges gondolkodás kell hozzá. A
polgári társadalom egész tömegei sportolnak a hivatás kára nélkül. Esztergomi,
tatai és szekszárdi fiatal bajtársainknak örömmel gratulálunk a nagyszerű
eredményhez. Nem szabad azonban rossz néven venniök, ha a győzelem boldog
mámorában is eszükbe juttatjuk, hogy csendőröknek is éppen olyan kiválóknak
kell ám lenniök, mint amilyen nagyszerű sportembereknek bizonyultak. Az edzett
test lényeges, de nem egyedüli feltétele a kiváló csendőrnek, mert azonnal
értékét veszti, mihelyt csak önmagában esik mérlegre és nem párosul a szellem
és a jellem hasonló tökéletességével. A véletlen úgy hozta, hogy a mai
számunkban egy, a napokban befejezett csendőrségi tanfolyam nagyszerű eredményéről
is beszámolhatunk. úgy. érezzük, hogy ez a két örvendetes hir valahogy valóban egymás
mellé kívánkozik, hogy a magyar csendőr büszke dicséretévé egyesüljenek, hogy
az iskola padjaiban és a küzdelem mezején egyforma tanuságot tegyenek arról,
ami versenyzőinket fogadva végigzúgott a Vérmezőn:
A
csendőrök a legelsők!
Szent
László gyaloglóverseny
Április
l4-én délelőtt a budai hegyek üdülést kereső kiránduló nagy érdeklődéssel
nézték azt a 167 főnyi csapatot, mely mind hosszabban megnyúlva, fegyveresen, 20 kg . terheléssel törtetett
előre a Bécsi-uti vámtól Solymáron, Hidegkúton, Hüvősvölgyön át a Vérmező
közepén lévő célig.
A
csendőrség, a több csapattal képviselt honvédség, a Ludovika Akadémia és a
rendőr újonciskola. csapatai között folyt itt a gyaloglóverseny teljes katonai felszereléssel
25 kilométeres távon. A táv utolsó szakában a Hűvösvölgyben, Retek-utcán és
Krisztina-körúton találgatták a járókelők, ki az, aki diktálja azt az
emberfelettinek látszó iramot.
A
kísérő motorkerékpárról időközönként kiáltás hangzott fel: Gyalog csendőr!-A hüvösvölgyi
villamos jókedvű közönsége azonnal kész a megállapitással, hogy _Ez bizony jól megválasztotta
a nevét. A célnál kihirdetik: első Gyalog Sándor próbacsendőr és a
hihetetlennek tetsző idő: 2 óra 21 perc és 24 másodperc,
Pillanatok
alatt lefejtik róla a nehéz szerelvényt, alig győzi a sok gratulációt, kézszorítást
fogadni s csak arra ocsudik fel, amikor a mozifelvevő előtte áll és forgatják a
filmet a "M. T. I. híradó. számára. Máris gyors egymásutánban érkeznek a
többiek, egy honvéd, két csendőr s így váltakozva, 10 perc sem telik el, a
csendőrség csapata már együtt van. Két évi egymásutáni győzelem után a
beavatottak ugyan erősen várták a csendőrség győzelmét, de nem hiányoztak a kételkedők
sem, kik más csapatok fényesnek mondható tréningidejét ismerték, ily teljesitményekre
azonban senki sem gondolt.
.
Acélnál
találgatták, mi a diadal nyitja? Szívós fizikum! Válogatott emberek! Hozzá
gondos tréning!
Mindenki
a maga felfogása mellett argumentált. Egy jónevű sportolónk eldöntötte a vitát
két szóval: Törhetetlen akarat.
Mi is ezt valljuk; a
törhetetlen akarat, csak választottak tulajdona, a hosszú, gondos tréningre
való kitartás csak eszköz, szívós fizikum pedig már csak következmény. Akik
teljes felszereléssel hosszabb menetekben vettünk részt, tudjuk igazán
értékelni Gyalog Sándor próbacsendőr és társainak rendkívüli teljesítményét,
melyhez szívből gratulálunk nekik.
A
részletes versenyeredmények az alábbiak:
Csapatversenyben
indult: 16 csapat és 5 egyéni versenyző.
3. Az
1. honvéd gyalogezred a) csapata 132 ponttal.
Az
egyéni versenyben az abszolut győztes
:
l. Gyalog
Sándor próbacsendőr 2 óra 21 p. 21 mp.
2.
Mosó honvéd 6. kp.zlj. 2 óra 22 p. 43mp.
3.
Kiss Mihály próbacsendőr 2 óra 25 p. 26 mp.
4. Csuka
László próbacsendőr 2 óra 26 p. 20 mp.
5. Omán
honvéd 6. kp. zlj.
6. Szabó
János III. próbacsendőr 2 óra 28 p. 04 mp.
7.
Timkó Lajos próbacsendőr 2 óra 28 p. 16 mp.
8..
Tóth honvéd 6. kp. zlj.
9. Németh
József próbacsendőr 2 óra 29 p. 07 mp.
A csapatverseny
vándordíját 1929-ben ismét a csendőrség védi, megőrzés végett a győzelem kivívásában
legnagyobb érdemeket szerzett esztergomi tanosztály kapta. A Honvédség Főparancsnokának
tiszteletdíját, egy gyönyörű ezüst cigarettatárcát, Gyalog Sándor próbacsendőr
nyerte. A Honvédelmi Miniszter, Honvédség Főparancsnoka és a Magyar Athlétikai
Szövetség értékes tiszteletdíját a hat első helyezett kapta. A csapat minden
tagja a M. A. Sz. kis ezüst érmével lett ellátva. A díjakat Molnár Dezső nyugállományú
altábornagy úr Őnagyméltósága, a MASz. társelnöke, magas katonai és polgári
méltóságok, valamint nagy, lelkes közönség jelen."